HTML

A HIV árnyékában

Egy felelőtlen nap, és az azt követő három hét: gondolatok, érzések, tények.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

2008.05.29. 23:34 JR

Hatodik nap

A mai napon kevés pozítivumról tudok beszámolni. Ismét erőtt vett rajtam a félelem, és valahogy ma megint azt éreztem, hogy nagyobb az esély a bajra, mint azt eddig gondoltam. Fáradt vagyok reggel óta, fájnak a lábaim is, bár ezt most jópár sör után kevésbé érzem, de az fix, hogy nem a sör a megoldás még a lábfájásra sem.
Őszintén bevallom, az egész napom a HIV pozitivitás és D.R. körül forgott, kevés egyéb mással tudtam foglalkozni. Azt is megvallom, írtam neki egy SMS-t, hogy is van, és van-e kedve találkozni valamikor. Nem válaszolt, aztán amikor később hívtam, már ki volt kapcsolva. Nyilván fáradt, az időeltolódás is kivesz az emberből ilyenkor épp eleget. Azért egy válasz jól esett volna, de hát botor dolog lenne elvárni egy este után akármit is. Meg kell hagyni, még mindig hajlandó vagyok széllel szemben p×sálni... :D
Tegnap az egyik legjobb barátom - ketten vannak: egyik, és másik - megjegyezte, hogy ha szerelmes merek lenni, alaposan felpofoz. Erreföl megerősítettem neki is, hogy nem érzek így, de megjegyezte, hogy amit a tegnapi bejegyzésben írtam, az - tetszik vagy nem - megint egyfajta függőség kialakulására utal, még ha vékony kötelékként jellemzem is. Ez a dolog azóta nem hagy nyugodni, szöget ütött a fejemben, és folyton folyvást jár az agyam, mert akárhogy is nézem, egy bizonyos szemszögből valóban erről van szó, és ha a fene fenét eszik is, akkor sem tudok szabadulni attól, hogy vártam/várom a jelentkezését. Ehhez képest az SMS-emre sem válaszolt - ezt most valóban betudom a hosszú utazásnak - de ha holnap sem érkezik semmi válasz, akkor aztán muszáj lesz - és ebben eltökélt vagyok - a csírákat is eltiporni, mert akkor a saját érdekemben tilos lenne bármilyen kapcsolat további keresése, fenntartása. Gondolkodtam ezen a köteléken is. Igazából először az fogalmazódot meg bennem, hogy ha valóban HIV+ lettem álatala, akkor ez is már önmagában egy láncszem, ami összefűz bennünket, persze azt is rögtön felfogtam, hogy ha ez így van, az még nem jelenti azt, hogy ő is így gondolja. És ha nem gondolja így, akkor valóban egy szerencsétlen balfék vagyok, aki még egy ilyen megpecsételt helyzetben is kapaszkodni akar valakibe, akihez valamilyen szinten köze van/volt, és még mindig nem képes a saját közvetlen érdekeit szem előtt tartani. Ennyire azért már nem hagyom magam letenni, úgyhogy komolyan eltökéltem, hogy nem írok neki több SMS-t, legalább is amíg nem jön valamilyen válasz. Én léptem, kérdeztem, nyitottam, ha ezek után nem tart érdemesnek egy válaszra, nincs is mit keresnem tovább. Lelkiekben készülök erre, egy jóbarátommal fogadtam is egy üveg pezsgőben, hogy hétfőig nem fog jelentkezni. Úgy értem, én tettem a NEM-re. Persze szívesen elveszteném a fogadást, de azért nem mentem vona bele, ha nem látnám reális esélyét annak, hogy D.R. lelép/lelépett a színről. Valahol érzem, hogy nem fog jelentkezni, és azt hiszem, el tudom fogadni, ha így lesz.
Időközben egész baráti, bár kissé egyoldalú viszony alakult ki köztem és K.P. között, akit a múlt héten ismertem meg, és kétszer is találkoztunk, és aki eddig többnyire kedves, de elég zárkózott ember benyomását keltette. Nem mondom, lett volna alkalom/alkalmam arra, hogy úgymond intimebb viszonyba kerüljünk, de egész egyszerűen nem lennék képes jelen helyzetben kitenni őt annak, hogy bármi baja származzon a velem való együttlétből. Azt hiszem ez a két ember jelenleg sok is az én lelkiismeretemnek. Ugyanakkor érzem, hogy kell valaki, de ebben a szituációban az eszem azt mondja, - ha ugyan, akkor - egyelőre csak D.R.-rel szabad bármilyen szinten folytatni a kapcsolatot, de ugye ehhez ő is kell. Nem mondom, hogy könnyű lesz megemészteni a történtek után, ha örökre eltűnik, de készen állok rá, mert annyira nem érintett meg, hogy ismét bele kellene halnom az újabb veszteségbe. Persze ha pozitív lesz a lelet, mindenképpen fel fogom keresni, akkor nem engedek ebből, mert ha mást nem, az indítékát meg akarom tudni, még ha nem is segít már a helyzetemen, akkor is.
Szóval megvárom a holnapot egyszer, mit is hoz, mi tellik tőle, aztán majd ismét levonom a konzekvanciákat. Nagy közhely, de minden nap tanul az ember valamit.
Eltökéltem, hogy poztív eredmény esetén mindenképpen társadalmi munkát vállalok, mindegy milyent, de vagy a HIV/AIDS megelőzés, vagy az utógondozás területén, még ha magam is arra szorulok majd. Érzek magamban annyit, hogy tudjak adni. Alapvetően ez eddig is jellemző volt rám, csak nem mindig a megfelelő embert/embereket választottam ki ehhez - ami mindig utólag derült ki természetesen. Nem érzem, hogy megfogyatkoztam volna, a szándék él bennem, és ha olyan helyzet adódik, élni fogok vele, talán mások hasznára válhat(ok).
Ma megint sokat gondolkodtam azon, hogyan élek majd, ha pozítív erdmény születik, és az iménti elhatározáson kívül csak az újra kicsúcsosodó bánatot, és az azt követően feléledő optimizmust éltem át, azaz semmivel nem vagyok okosabb, mint tegnap. Jó, lehet hogy ehhez a mai általánosan depresszív hangulat is hozzájárult, ezért nem predesztinálom magam erre, de  tényként mondhatom, hogy ma elég feketén láttam a jövőm, dacára minden újragondolt logikus esély-latolgatásnak, ami már szinte a mindennapok részévé, egyfajta rutinfolyamattá vált.
És hogy ismét átessek a ló másik oldalára, elmondom, hogy újra nagyon hiányzik valaki, akit érdekel, hogyan érzek, mi van velem, és akinek van egy kedves szava hozzám. Nem a barátaimról beszélek, mert ők tényleg nagyon odafigyelnek rám. Azt hiszem, kicsit visszatérni látszik az a velemszületett hibám, ősi igényem, hogy legyen mellettem valaki. Úgy. Igen, úgy. Nem szó szerint kell érteni, jólfelfogott érdekem, hogy ne szó szerint legyen mellettem, hanem kicsit magasabb, értsd: távolibb - nem mélyebb - szinten.
Igyekszem erre nem az első szembejövő embert kijelölni (lásd D.R.), és azt hiszem, menni fog.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://varakozas.blog.hu/api/trackback/id/tr74494286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása